Utolsó ítélet

Jókra és rosszakra, igazakra és hamisakra osztanák fel a civil szervezeteket a kormányzatnál; közpénzt és érdemi beleszólást a közügyekbe csak az előbbiek kapnának.

„Cseréljük föl kizsákmányolóink erkölcsét a régi jól bevált magyar erkölcsre” – ezzel a Wass Albert-idézettel zárta a beszédét Csizmadia László, a Civil Összefogás Fórum (CÖF) egyik alapítója, a szervezet november elején tartott konferenciáján. Néhány nappal később Csizmadia a civil csoportoknak pénzt osztó állami testület, a több mint 6 milliárd forint pályázati pénzzel gazdálkodó Nemzeti Civil Alapprogram (NCA) elnöki megbízólevelét vehette át Navracsics Tibortól, a társadalmi kapcsolatokért is felelős közigazgatási minisztertől.

Fotó: Túry Gergely

A két esemény között látszólag nem sok az összefüggés, ám ha valaki fellapozza Csizmadiának a Magyar Hírlapban ez év augusztus 19-én megjelent nyilatkozatát, a kép már árnyaltabb. Ebben arról beszélt, hogy a CÖF-nek – amelyik 2009-ben az előrehozott választásokat követelő Hősök téri demonstrációjával lépett a nyilvánosság elé – a Keresztény Értelmiségiek Szövetségével karöltve létre kellene hoznia a nemzeti együttműködési kerekasztalt. Ez utóbbi szerepét Csizmadia egyebek mellett abban látta, hogy a helyi fórumain „előre megszűrjék a civilek véleményét”, hogy ezek a szervezetek csak „a valóban fontos ügyekben” közvetítsenek a lakosság és az állami, önkormányzati intézmények között. Csizmadia azt is felvetette, hogy ennél a kerekasztalnál kellene lefolytatni az új alkotmány koncepciójának társadalmi vitáját is.

Az ellenzéki időben a Fidesz afféle trójai falovának tekintett CÖF alapítójának víziója gyorsabban halad a megvalósulás útján, mint azt korábban talán maga is gondolni merte volna. Nemrégiben elkészült az első olyan kormánypárti indítvány, amely korlátozná a civil szervezetek beleszólási – konkrétabban keresetindítási, fellebbezési – jogát a környezetvédelmi engedélyezési és a fogyasztóvédelmi eljárásokban (HVG, 2010. november 6.). A Tarlós István és Kósa Lajos által jegyzett javaslat a civilek fölösleges akadékoskodásának akarta útját állni, mert az előterjesztők szerint a lendületes kormányzást ma még például a nemzetgazdaságilag fontos beruházások blokkolásával tudják gátolni. Pedig annak idején a sukorói kaszinóberuházást is a civil erők kezdték megfúrni, a mai kormánypárt csak később „csavarodott rá” a politikai tőkéjének növelésével kecsegtető lakossági tiltakozásra.

Csapást készül mérni a kormányzat a – Hankiss Elemér szociológus szerint az utóbbi években végre-valahára az ébredezés, a pezsgés jeleit mutató – civil szférára azzal is, hogy új alapokra helyezné a finanszírozását. A cél elvben persze méltányolandó. Ahogy az előterjesztést készítő közigazgatási tárcánál fogalmaztak, ki szeretnék szűrni a rendszerből az érdemi munkát nem végző, pusztán a pályázati pénzek megsarcolására szakosodott szervezeteket. Ehhez kézenfekvő hivatkozási alap, hogy az eddig alkalmazott pénzosztási módszerek – ha egyre szűkebb keretek között is – mindig teret adtak az érdemtelen pénzszerzésnek. Csakhogy az előjelekből ítélve nem arra megy a világ, hogy az eddiginél objektívebb mércék alapján történne majd a pénzosztás. Ezt jelezte Farkas Flórián fideszes országgyűlési képviselőnek a kisebbségi szervezetek állami támogatásával kapcsolatos minapi „elszólása” is. A roma politikus az általa utóbb minden tekintetben vállalhatónak mondott, az internetre is felkerült egyik hangfelvételen arról beszélt, hogy mostantól lényegében ő dönti majd el, melyik roma szervezet kaphat támogatást, és melyik nem. Márpedig a minta könnyen ragadós lehet, és így általános szabállyá válhat a nonprofit szféra támogatásában, hogy a politika vagy annak kitartottjaként működő álcivilek díjazzák majd a nekik kedves szervezeteket.

Nem volt ez nagyon másként persze akkor sem, amikor 1990 és 2003 között a parlament külön e célra létrehozott bizottsága osztotta a pénzeket. Igaz, a testületben akkoriban – afféle nagykoalíciós alapon – sokszor a „tieidnek is egyet, a mieinknek is egyet” gyakorlata érvényesült. Így kaphattak a társadalmi szervezeteknek szánt pénzekből pártokhoz kötődő csoportosulások. Az NCA hét évvel ezelőtti – még a Medgyessy-kormány alatti – létrehozásának éppen az volt a célja, hogy ne a politika, hanem olyan testület döntsön a nonprofit szféra támogatásáról, amelyben kisebbségben vannak a pártok és a kormány delegáltjai. A pénzosztást az egymást jobban ismerő – és ellenőrizni képes – civilekre bízták. Emellett automatizmussá vált a civil szervezetek költségvetési támogatása is, amennyiben törvény rendelkezett arról, hogy az állam ugyanannyi forintot oszt szét köztük évről évre, mint amennyit az adózók az 1 százalékos felajánlásaik alapján a civileknek juttattak. S bár ez utóbbi elgondolás 2006-ban „megborult”, amikor a Gyurcsány-kormány zárolta a pénz egy részét, illetve évi 6,8 milliárd forintos plafont állapított meg az összes kifizetésre, a civilek még így is több pénzhez és jóval átláthatóbb feltételek mellett juthattak hozzá, mint akkor, amikor még a parlamentre, illetve a miniszteri keretek felett diszponáló tárcavezetők kegyeire voltak bízva. Jövőre viszont az NCA már az ideihez képest csak fél pénzből gazdálkodhat.

Az NCA tavaszra tervezett átalakításakor – amelynek részletei egyelőre nem ismertek – nem nyilvános, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnál (Kehi) készült vizsgálatra is hivatkozik a kormányoldal. E szerint a támogatott szervezetek 20 százaléka szabálytalanul jutott állami pénzekhez. Azt nem tudni, hogy a vizsgálat mely időszakra vonatkozott, de a felismerés nem új. A HVG például már két éve megírta, hogy a korábban kiosztott pénzeknek valószínűleg közel az egyharmada – 2006-ban például mintegy 2 milliárd forint – olyan szervezeteknél landolt, amelyekben közvetve vagy közvetlenül érdekelt volt valamelyik NCA-tag. Az összeférhetetlenségi szabályok későbbi szigorítása ellenére pedig még 2007-ben is közel félmilliárd forintot kasszíroztak a belterjes pályázatok nyertesei (HVG, 2008. június 21.). Nem öregbítette az NCA hírét az sem, hogy a Zuschlag-ügyben érintett álcivileknek is legalább 14 milliót utalt, és a perben kilencedrendű vádlott Prácser László az egyik kollégium döntéshozója volt.

Minden fogyatékossága ellenére az NCA az utóbbi időben már jóval átláthatóbban, ellenőrizhetőbben működött, mint a korábbi pénzosztó mechanizmusok. S noha a kormánypártok most azzal vádolják a rendszer reformjával kapcsolatos aggályaikat hangoztató ellenzéki képviselőket, hogy a személyes kötődéseik miatt beszélnek az NCA-pénzek einstandolásáról, úgy tűnik, ez a fajta politikai kommunikáció csak arra szolgál, hogy az indulatokat gerjessze. Ilyen körülmények közt pedig kevés esély van egy olyan rendszer kialakítására, amely valóban objektíven mérhetővé tenné a nonprofit szervezetek munkáját, és ennek alapján részesítené – vagy nem részesítené – őket az állami támogatásban.

DOBSZAY JÁNOS

Forrás:

http://hvg.hu/hvgfriss/2010.47/201047_civil_szervezetek_megrostalasa_utolso_itele
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: