Hírek Istenkútról – ahonnan a tiltakozás kezdődött

2011. május 15.

A mai tárgyaláson a Fõvárosi Munkaügyi Bíróság megállapította hatáskörének
hiányát az ügyünkben és a Fõvárosi Ítélõtáblától kéri, hogy jelölje ki az
ügyünkben hatáskörrel rendelkezõ bíróságot. Mindezt az alperes NFÜ
indítványára tette, ugyanis õk hivatkoztak egy nagyon friss legfelsõbb
bírósági döntésre, amelynek értelmében a támogatási jogviszony (Bíró Endre
és az NFÜ álláspontjával összhangban) atipikus polgári jogi szerzõdéses
jogviszony, magyarul nem közigazgatási perként hanem polgári perként kell
tárgyalni.
A Munkaügyi Bíróság mai végzésével azonos tartalmú kérelmet már egy éve
benyújtottunk, és eleve is polgári perként indítottuk keresetünket 2009
szeptemberében. Akár sikernek is tekinthetjük ezt a mai fejleményt, de
végeredményben még mindig START kockán állunk jogorvoslati ügyünkben.

(Úgy néz ki, hogy a bíróság az ESZÁnál is nagyobb sóhivatal.)

Üdv.

Peták Péter
Istenkúti Közösségért Egyesület


Egy érme két odala – civilek, kormányzat, NCA

2011. április 1.
View this document on Scribd

 

 

KATT!


Új Széchenyi Terv – TÁMOP

2011. március 1.

Néhány újdonság a civileket érintő TÁMOP-os lehetőségekről:

View this document on Scribd

 


Véleményezésre ajánljuk!

2011. február 1.

Megjelent (a jan. 28-i Közlönyben) a 4/2011. (I. 28.) kormányrendelet. A 2007–2013 programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások felhasználásának rendjéről – ez hivatott felváltani az összes korábbi rendeletet.

Előkészítése során botrányosan elsumákolták a társadalmi egyeztetést, mindazonáltal érdemes alaposabban kielemezni az anyagot.

Ezúton is várunk véleményeket!

(alább az anyag letölthető)

View this document on Scribd

Magyar Közlöny 11.09 (Letöltés)


TÁMOP-551B – újra?

2011. január 10.

Némi friss információ a többször elkezdett, többször elvágott, számos ponton kérdéses és vitás konstrukcióról:

„5.5.1. B Közösségi kezdeményezések és önkéntes programok támogatása – B komponens:

A családi közösségi kezdeményezések és programok megerősítése

Kik pályázhatnak?

Non-profit szervezet államháztartáson belül; nonprofit szervezet államháztartáson kívül

Keretösszeg

1.34 Mrd Ft

Egy pályázó által megpályázható min-max. összeg

10-50 m Ft

Támogatható projektek száma

80-120 db

Támogatható tevékenységek

A családok jólétével kapcsolatos támogató szolgáltatások biztosítása, családbarát rendezvények és közösségfejlesztő programok szervezése, a családi élettel és a gyermekvállalással, neveléssel, -elhelyezéssel kapcsolatos tanácsadás, tapasztalatcsere, tanfolyamok szervezése, ill. ilyen tevékenységet végz􀄘 szervezetek létrehozása.

Megjegyzés

Indítási feltételek:

1. A konstrukció szakmai tartalmának kidolgozása és mindkét fél általi elfogadása

2. Támogatható tevékenységek pontosítása, összhangban a már megvalósítás alatt lévő projektek tartalmával Határidő: 2011. I. negyedév

Indítás:

2011. I. félév. A tervezett 10 %-os átjárhatóság helyett 5%-ban került meghatározásra az ERFA keret túllépése miatt.”


VÉDJÜK MEG AZ NCA-t!

2010. december 1.

Civil szervezetek, védjük meg az NCA-t!

Ezt a felhívást egyidejűleg küldtük meg a Magyar Nemzetnek és a Népszabadságnak, az Indexnek, Origónak, valamint a nagyobb civil hírleveleknek és hírportáloknak.

A Nemzeti Civil Alapprogram 2004. óta nyújt évi tízezer (!) egyesületnek és alapítványnak évente 6-7 milliárd forint körüli összegben javarészt működési költségtámogatást, kisebbik részben civil szektort érintő és fejlesztő projekttámogatást. A döntéseket civil választott delegáltak hozzák a Tanácsban (elvi irányítási szinten) és a regionális valamint szakmai kollégiumokban (konkrét támogatási szinten). A működési költségtámogatások – amelyek az egész NCA forrás kétharmadát teszik ki – az elmúlt évi tényleges, számviteli ráfordítások százalékaiban maximáltak, ily módon kizárt a fiktív szervezetek támogatása és kizárt a kivételező „túltámogatás” is. Viszont biztosított ily módon sok-sok ezer helyi kis civil szervezet működésének állami támogatásból segítése.

A most nyilvánosságra került kormányzati tervek szerint az NCA „strukturális és működési megújítása” következik. Ennek első jeleként a 2011. évi költségvetési tervezetben az NCA az idei év forrásának már csak a felével, 3,5 milliárd forinttal jelenik meg; s bejelentésre került azt is, hogy a pályáztatást fél évre bizonyosan felfüggesztik „a civil szervezetek újraregisztrálásának szükségessége” miatt. (Az idézőjelek a civil kapcsolatokért felelős helyettes államtitkárnak a közelmúlt rendezvényein elhangzott tájékoztatóira utalnak.) Ebből a forrásból tudjuk továbbá, hogy a kormányzati megítélés szerint az NCA-forrást a „szétporlasztás” veszélye fenyegette (amely szerint túl sok kis szervezetnek jutott „éhenhaláshoz sok – értékteremtő munkához kevés” támogatás); ezért is kell a szervezeti struktúrához hozzányúlni, s a Nemzeti Kulturális Alaphoz hasonló -, a jelenleginél nagyobb „autonómiával rendelkező” keretben működtetni az NCA-t. A minisztériumi adminisztrációtól való nagyobb autonómia véleményünk szerint is üdvözlendő, de csak akkor ha megmarad a civil döntéshozói szabadság. Nagy a veszélye annak, hogy az NCA megszűnik a jövőben önkormányzó jellegű struktúraként működni. Európa-szerte elismert, s más országoknak modellértékkel bíró civil támogatáselosztási rendszerünk visszasimulni látszik a többi állami pályázati mechanizmus közé, amelyek korábban is a kormányzat által vezérelt döntéshozatali rendet eredményeztek

Az NCA „halaszthatatlan és sürgős átalakításának” aktuálisan hangoztatott kormányzati indoka a belső visszaélések gyanúja, az NCA tisztségviselőinek túlreprezentált jelenléte a nyertesek között, s az elmúlt évek civil finanszírozással kapcsolatos botrányai. Mindhárom tétel mögött azon érvelés húzódik meg, hogy a civil választott tisztségviselőkkel irányított NCA-testületek nem képesek a közpénz kezeléséhez szükséges alkalmasság, felkészültség megszerzésére. Hogy civil pozíciójuk eleve a közpénz részrehajló, befolyásolt elosztására motíválják őket; míg a civil szektortól független állami döntéshozók elfogulatlanul képesek az elosztási szempontokat érvényesíteni. Szeretnénk felhívni ebben a gondolatkörben a figyelmet arra, hogy az NCA előnye éppen az volt más támogatási rendszerekhez képest, hogy az érintettek, érdekeltek, s ily módon hozzáértő szakemberek ültek a testületekben. Önmaguktól tényleg nem voltak függetlenek, csak az államtól, kormánytól, minisztériumtól! Ily módon függetlenségük a civil rendeltetésű források elosztásának függetlenségét jelentette a kormányzati és hivatali befolyásolástól. (A „co management” jellegű, önkormányzó struktúrák összeférhetetlenségi kérdéseit a jogállamokban normatívan szokták rendezni: nyilvánossági kontrollokkal, az érintettek és érdekeltek támogatásmaximalizálásával, kódszám szerinti bírálattal, részben vagy teljesen normatív illetve objektív bírálati szempontokkal. Az NCA szabályozásában és gyakorlatában már ma is több ilyen – elsősorban nyilvánossági – elem van, de az jól látszik, hogy ezek nem elegendőek! További átgondolt és ésszerű korlátozó szabályokra van szükség a tisztségviselők szervezeteinek jutó támogatásokat illetően; s nem pedig arra, hogy alapjaiban kérdőjelezzék meg  a működő, progresszív, az EU részvételi elvét is a gyakorlatban megvalósító NCA-struktúrát! Ha pedig konkrétan megnézzük a tanácsi és kollégiumi tagok civil szervezeteinek összes részesedését az NCA forrásaiból, akkor 10 % körüli arányt kapunk. Mérlegelnünk kell azt is, hogy az döntéshozó testületekbe választottak szervezetei többségében egyébként is kiemelkedően dolgoztak, és delegáltjuk szakmailag felkészült és eredményes munkát végző személy.Ez a 10 % is lehet persze nagyobb figyelmet érdemlő és hatékonyabban szabályozandó, de biztosan nem szolgáltat kellő alapot a forrás 90 %-át jellemző rendszer alapvető értékeinek megszüntetésére!)

 

Civil szervezetek, védjük meg az NCA-t!

Éljünk a kormányzat által felkínált véleménynyilvánítási lehetőséggel, s árasszuk el tiltakozó üzeneteinkkel a csaba.latorcai@kim.gov.hu és laszlo.szaszfalvi@kim.gov.hu felelős vezetői e-mail címeket! (Hogy tudjuk, mennyien is tiltakoztunk, kérjük szépen az üzenet másolatban történő megküldését a nemzeticivilalapprogram@gmail.com címre is!)

 

Váljon ily módon nyilvánvalóvá, hogy társadalmi értéknek tartjuk az NCA-források felhasználásában történő meghatározó erejű civil részvételt; s nem csak az „értékes” -, nem csak a nagyobb civil szervezetek kormányzati támogatását szeretnénk „hatékonyabbá tenni” a jövőben!

A Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsának korábbi elnökei és alelnökei:

 

Bárdos Ferenc, Bíró Endre, Németh Ferenc, Nagy Ádám, Rácz Sándor

 

 

 


Utolsó ítélet

2010. november 29.

Jókra és rosszakra, igazakra és hamisakra osztanák fel a civil szervezeteket a kormányzatnál; közpénzt és érdemi beleszólást a közügyekbe csak az előbbiek kapnának.

„Cseréljük föl kizsákmányolóink erkölcsét a régi jól bevált magyar erkölcsre” – ezzel a Wass Albert-idézettel zárta a beszédét Csizmadia László, a Civil Összefogás Fórum (CÖF) egyik alapítója, a szervezet november elején tartott konferenciáján. Néhány nappal később Csizmadia a civil csoportoknak pénzt osztó állami testület, a több mint 6 milliárd forint pályázati pénzzel gazdálkodó Nemzeti Civil Alapprogram (NCA) elnöki megbízólevelét vehette át Navracsics Tibortól, a társadalmi kapcsolatokért is felelős közigazgatási minisztertől.

Fotó: Túry Gergely

A két esemény között látszólag nem sok az összefüggés, ám ha valaki fellapozza Csizmadiának a Magyar Hírlapban ez év augusztus 19-én megjelent nyilatkozatát, a kép már árnyaltabb. Ebben arról beszélt, hogy a CÖF-nek – amelyik 2009-ben az előrehozott választásokat követelő Hősök téri demonstrációjával lépett a nyilvánosság elé – a Keresztény Értelmiségiek Szövetségével karöltve létre kellene hoznia a nemzeti együttműködési kerekasztalt. Ez utóbbi szerepét Csizmadia egyebek mellett abban látta, hogy a helyi fórumain „előre megszűrjék a civilek véleményét”, hogy ezek a szervezetek csak „a valóban fontos ügyekben” közvetítsenek a lakosság és az állami, önkormányzati intézmények között. Csizmadia azt is felvetette, hogy ennél a kerekasztalnál kellene lefolytatni az új alkotmány koncepciójának társadalmi vitáját is.

Az ellenzéki időben a Fidesz afféle trójai falovának tekintett CÖF alapítójának víziója gyorsabban halad a megvalósulás útján, mint azt korábban talán maga is gondolni merte volna. Nemrégiben elkészült az első olyan kormánypárti indítvány, amely korlátozná a civil szervezetek beleszólási – konkrétabban keresetindítási, fellebbezési – jogát a környezetvédelmi engedélyezési és a fogyasztóvédelmi eljárásokban (HVG, 2010. november 6.). A Tarlós István és Kósa Lajos által jegyzett javaslat a civilek fölösleges akadékoskodásának akarta útját állni, mert az előterjesztők szerint a lendületes kormányzást ma még például a nemzetgazdaságilag fontos beruházások blokkolásával tudják gátolni. Pedig annak idején a sukorói kaszinóberuházást is a civil erők kezdték megfúrni, a mai kormánypárt csak később „csavarodott rá” a politikai tőkéjének növelésével kecsegtető lakossági tiltakozásra.

Csapást készül mérni a kormányzat a – Hankiss Elemér szociológus szerint az utóbbi években végre-valahára az ébredezés, a pezsgés jeleit mutató – civil szférára azzal is, hogy új alapokra helyezné a finanszírozását. A cél elvben persze méltányolandó. Ahogy az előterjesztést készítő közigazgatási tárcánál fogalmaztak, ki szeretnék szűrni a rendszerből az érdemi munkát nem végző, pusztán a pályázati pénzek megsarcolására szakosodott szervezeteket. Ehhez kézenfekvő hivatkozási alap, hogy az eddig alkalmazott pénzosztási módszerek – ha egyre szűkebb keretek között is – mindig teret adtak az érdemtelen pénzszerzésnek. Csakhogy az előjelekből ítélve nem arra megy a világ, hogy az eddiginél objektívebb mércék alapján történne majd a pénzosztás. Ezt jelezte Farkas Flórián fideszes országgyűlési képviselőnek a kisebbségi szervezetek állami támogatásával kapcsolatos minapi „elszólása” is. A roma politikus az általa utóbb minden tekintetben vállalhatónak mondott, az internetre is felkerült egyik hangfelvételen arról beszélt, hogy mostantól lényegében ő dönti majd el, melyik roma szervezet kaphat támogatást, és melyik nem. Márpedig a minta könnyen ragadós lehet, és így általános szabállyá válhat a nonprofit szféra támogatásában, hogy a politika vagy annak kitartottjaként működő álcivilek díjazzák majd a nekik kedves szervezeteket.

Nem volt ez nagyon másként persze akkor sem, amikor 1990 és 2003 között a parlament külön e célra létrehozott bizottsága osztotta a pénzeket. Igaz, a testületben akkoriban – afféle nagykoalíciós alapon – sokszor a „tieidnek is egyet, a mieinknek is egyet” gyakorlata érvényesült. Így kaphattak a társadalmi szervezeteknek szánt pénzekből pártokhoz kötődő csoportosulások. Az NCA hét évvel ezelőtti – még a Medgyessy-kormány alatti – létrehozásának éppen az volt a célja, hogy ne a politika, hanem olyan testület döntsön a nonprofit szféra támogatásáról, amelyben kisebbségben vannak a pártok és a kormány delegáltjai. A pénzosztást az egymást jobban ismerő – és ellenőrizni képes – civilekre bízták. Emellett automatizmussá vált a civil szervezetek költségvetési támogatása is, amennyiben törvény rendelkezett arról, hogy az állam ugyanannyi forintot oszt szét köztük évről évre, mint amennyit az adózók az 1 százalékos felajánlásaik alapján a civileknek juttattak. S bár ez utóbbi elgondolás 2006-ban „megborult”, amikor a Gyurcsány-kormány zárolta a pénz egy részét, illetve évi 6,8 milliárd forintos plafont állapított meg az összes kifizetésre, a civilek még így is több pénzhez és jóval átláthatóbb feltételek mellett juthattak hozzá, mint akkor, amikor még a parlamentre, illetve a miniszteri keretek felett diszponáló tárcavezetők kegyeire voltak bízva. Jövőre viszont az NCA már az ideihez képest csak fél pénzből gazdálkodhat.

Az NCA tavaszra tervezett átalakításakor – amelynek részletei egyelőre nem ismertek – nem nyilvános, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnál (Kehi) készült vizsgálatra is hivatkozik a kormányoldal. E szerint a támogatott szervezetek 20 százaléka szabálytalanul jutott állami pénzekhez. Azt nem tudni, hogy a vizsgálat mely időszakra vonatkozott, de a felismerés nem új. A HVG például már két éve megírta, hogy a korábban kiosztott pénzeknek valószínűleg közel az egyharmada – 2006-ban például mintegy 2 milliárd forint – olyan szervezeteknél landolt, amelyekben közvetve vagy közvetlenül érdekelt volt valamelyik NCA-tag. Az összeférhetetlenségi szabályok későbbi szigorítása ellenére pedig még 2007-ben is közel félmilliárd forintot kasszíroztak a belterjes pályázatok nyertesei (HVG, 2008. június 21.). Nem öregbítette az NCA hírét az sem, hogy a Zuschlag-ügyben érintett álcivileknek is legalább 14 milliót utalt, és a perben kilencedrendű vádlott Prácser László az egyik kollégium döntéshozója volt.

Minden fogyatékossága ellenére az NCA az utóbbi időben már jóval átláthatóbban, ellenőrizhetőbben működött, mint a korábbi pénzosztó mechanizmusok. S noha a kormánypártok most azzal vádolják a rendszer reformjával kapcsolatos aggályaikat hangoztató ellenzéki képviselőket, hogy a személyes kötődéseik miatt beszélnek az NCA-pénzek einstandolásáról, úgy tűnik, ez a fajta politikai kommunikáció csak arra szolgál, hogy az indulatokat gerjessze. Ilyen körülmények közt pedig kevés esély van egy olyan rendszer kialakítására, amely valóban objektíven mérhetővé tenné a nonprofit szervezetek munkáját, és ennek alapján részesítené – vagy nem részesítené – őket az állami támogatásban.

DOBSZAY JÁNOS

Forrás:

http://hvg.hu/hvgfriss/2010.47/201047_civil_szervezetek_megrostalasa_utolso_itele