SajtóReflex

Médiamegjelenések a tiltakozással kapcsolatban (az oldal folyamatosan bővül)

2009. szeptember 19.

green

Kevesebb lesz az ország civilek nélkül

[2009. szept. 19. 8:22]

„Akik az állampolgári részvételt szorgalmazzák azok szerintem kifejezetten rendbontók és rendzavarók….” Lányi András, író, ökopolitikus az Állampolgári Részvétel Hete kapcsán. Hétfőn demonstráció az NFÜ, az ESZA, több minisztérium és számtalan más állami szervezet támogatáselosztási gyakorlata ellen.

Az Állampolgári Részvétel Hete kapcsán arról szeretnénk kérdezni, hogy mit gondolsz, a mai Magyarországon milyen aktualitása lenne az önszerveződésnek?

Akik az állampolgári részvételt szorgalmazzák azok szerintem kifejezetten rendbontók és rendzavarók. A magyar emberek – úgy tűnik – hogy nem igénylik a részvételt. Tehát a munkahelyeken hozzá szoktak ahhoz, hogy szépen elvégzik a dolgukat és a munkahely irányítását rábízzák a feletteseikre, a saját állásuk sorsát is. A magyar lakosság az jobb szereti, hogy ha az önkormányzat dönt a feje fölött a területeinek, a lakóhelyének a határairól, a beépítésről, vagy a rendezésről, hogyha az önkormányzat vezetőit az önkormányzat kénye-kedve szerint nevezi ki és váltja le. Megszoktuk azt is, hogy a kormányzat, vagy az állam vezetői döntenek, a megkérdezésünk nélkül, a fejünk fölött a nemzeti vagyonról. Négyévenként tesznek föl nekünk egy állampolgárhoz szóló kérdést, nem pontosan értjük, hogy mit kérdeznek, ennyivel beérjük. Egy nem régen készült nemzetközi vizsgálat, összehasonlító kutatás szerint az összes európai nép közül a magyarok adták leggyakrabban azt a választ, hogy semmilyen eszközt nem látnak arra, hogy a sorsukat maguk irányítsák. Valóban. A saját sorsunkat csak azoknak a politikai közösségek tagjaként tudjuk irányítani, amelyeknek tagjai vagyunk, vagy részt veszünk azokban a döntésekben, amelyeket a közösség hoz a saját sorsáról, vagy a saját sorsunk is kicsúszik a kezünkből. Ez a tétje az állampolgári részvételnek.

Egy olyan közösségben, amely több nemzedéken át azt tapasztalta, hogy akik részt követelnek maguknak a közös ügyek intézéséből azoknak csak bajuk lehet, büntetés, üldöztetés lesz a részük, ott nagyon nehéz szokásba hozni a részvétel igényét.

Az állampolgári részvétel fáradságos gyakran kudarccal járó és mindenképpen megpróbáltatásokkal jár. Azzal tudnám bíztatni, akik mégis ebben munkálkodnak, hogy e nélkül viszont sokkal silányabb és kilátástalanabb lesz a sorsunk, mint hogyha vállalkozunk erre.

2009. szeptember 20.

vh

Hazánk egyik legnagyobb civil eseménysorozatavá vált az Állampolgári Részvétel Hete 2005 óta. Szeptember 21-27. között idén 17 országban – így Magyarországon is – civil szervezetek, helyi, kistérségi és megyei vagy regionális rendezvények sorával hívják fel a figyelmet az állampolgári részvétel, a helyi cselekvés fontosságára. Jelzi e hét hatókörét, hogy eddig évente csak Magyarországon mintegy 200 rendezvényt és kérdőíves akciót szerveztek, s az utóbbiakon egy-egy évben 4-7000 ember töltötte ki a közbizalommal és az állampolgári aktivitással foglalkozó kérdőívet. Mindez nem is maradt visszhang nélkül: a helyi és országos média évi 60-100 ízben tudósított e hetek eseményeiről.
A sorozatot idén demonstráció nyitja, amit 12 civil szervezet hirdetett holnap, szeptember 21-én 11 órára az ESZA Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. budapesti Váci úti irodaháza előtti közparkba. A fejlesztéspolitikai és támogatási rendszer „bizalmatlanságon, erőfölényen, egyoldalúságon alapuló támogatáselosztási gyakorlata” ellen emelik fel a szavukat, s követelik: azonnal függesszék fel a közel félszáz szervezet ellen elindított végrehajtási eljárást, és a civilek közreműködésével dolgozzanak ki „új, normális, társadalom- és civilbarát pályáztatási rendszert”. A kampányhét záróeseménye pedig egy ferencvárosi kávéházi találkozó lesz, ahol a gyermekjogok, az ifjúságpolitika, a társadalmi kirekesztés és az iskolai demokrácia témáival foglalkoznak a gyermekek és felnőttek – köztük persze kutatók és gyakorlati szakemberek is – együtt.
Az Állampolgári Részvétel Hete többi eseményén is a civilek, a közösségeikben aktív emberek alakítják, „terelik” céltudatosan a közvéleményt; iskolai órákat szentelnek a demokrácia kérdéseinek, lakossági, közösségi és civil szervezeti találkozókat tartanak sok településen politikusok, gazdasági és közéleti szereplők részvételével, s konferenciák, szemináriumok, fórumok, kiállítások, sajtótájékoztatók témája lesz számos társadalmi, környezeti és civil ügy. Ezek közül ebben az évben kiemelkedik az ifjuság képvislete és az esélyegyenlőség megteremtése. A találkozók résztvevői ezen a héten megismerhetik hét közismert véleményformáló közéleti személyiség – Hankiss Elemér szocio-lógus, Rutkai Bori képző- és előadóművész, Kristin Faurest tájépítész, a Corvinus Egyetem oktatója, Varnus Xavér orgonaművész, Ferge Zsuzsa szociológus, Sebő Ferenc népzenekutató és Lányi András író, ökopolitikus – gondolatait is az állampolgári részvételről. S szó esik majd a helyi, kistérségi problémákról és ezek megoldási alternatíváiról, a demokrácia gondjairól és fonákságairól, az aktív állampolgárságról, a beleszólásról, terítékre kerülnek a helyi cselekvés lehetőségei, s persze bemutatják a hazai jó példákat is.vgp

2009. szeptember 21.

mtv ESTI HÍRADÓ

http://videotar.mtv.hu/Videok/2009/09/21/20/Hirado_2009_szeptember_21_19_30.aspx

A

mr1

Feudálisnak tartják a civil szervezetek a hazai pályázati rendszert

Dátum:

2009-09-21 22:24:29

Feudálisnak, a bizalmatlanságra épülőnek tartják, ezért felülvizsgálnák a hazai és uniós támogatási pályázatok rendszerét a civil szervezetek. Mintegy száz civil szervezet sürget tárgyalást az állam képviselőivel. Úgy vélik, hogy alkalmi és bizonytalan alkukkal teli a rendszer, a kiírásokat menet közben módosítják, a határidők pedig csak a pályázókat kötik. (MR)


mno

Dühös civilek: NFÜ-meglepetés az utolsó napon
2009. szeptember 21. 12:07

http://www.mno.hu/portal/664195

MNO – KN
Felháborodással értesült hét civil szervezet arról, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) – ahogy a szervezetek közleményükben fogalmaznak – az egyik pályázati felhívást indoklás nélkül és határozatlan időre felfüggesztette, éppen a beadási határidő napján. A Közösségi kezdeményezések, programok támogatása lényege az lenne, hogy a kisebb összegű támogatások szétosztásával az NFÜ külső szervezetet bízna meg.

Hét civil szervezet nyílt levélben fordult a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elnökéhez, a nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterhez, valamint a szociális és munkaügyi miniszterhez, amelyben aggodalmukat fejezik ki amiatt, hogy az NFÜ az egyik pályázati felhívást indoklás nélkül és határozatlan időre felfüggesztette, éppen a beadási határidő napján. A civilek szerint így újabb uniós források lehívása és felhasználása kerülhet veszélybe.

A közösségek és a civil társadalom fejlesztéséért dolgozó szervezetek – így az Ökotárs Alapítvány, az Autonómia Alapítvány, a Kárpátok Alapítvány Magyarország, a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány (Demnet), a Nonprofit Humán Szolgáltatók Országos Szövetsége Civil Foglalkoztatási Műhely, a Közösségfejlesztők Egyesülete, valamint a Szövetség a Közösségi Részvétel Fejlesztéséért – Vági Mártonhoz, az NFÜ elnökéhez, Varga István nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterhez, valamint Herczog László szociális és munkaügyi miniszterhez fordultak, miután megdöbbenéssel és felháborodással értesültek az NFÜ honlapján szeptember 15-i dátummal megjelent közleményről.

A rövid közlemény értelmében a Társadalmi megújulás operatív program Közösségi kezdeményezések, programok támogatása (Támop–5.5.1.) című pályázati felhívását indoklás nélkül és határozatlan időre felfüggesztették, éppen a beadási határidő napján.

Ki osztja el a támogatásokat?

A levél aláírói szerint a lépés nemcsak hogy rendkívül méltánytalan a felhívásra pályázó szervezetekkel szemben, de alapjaiban veszélybe sodorja a konstrukció egész megvalósítását és sikerét – olvasható a szervezet közleményében. A Támop–5.5.1. konstrukció az uniós támogatások között Magyarországon elsőként alkalmazná a közvetett támogatás (global grant) eljárásrendet, amelyet civil szervezetek már régóta szorgalmaztak. Ennek lényege, hogy a kisebb összegű támogatások szétosztásával az NFÜ külső (pályázati úton kiválasztott) közvetítő szervezetet bíz meg a rugalmasabb és gyorsabb lebonyolítás érdekében.

Már az eljárásrend és a pályázati felhívás elkészítése is sokáig elhúzódott, többéves előkészítő munka eredményeként született meg. E folyamatban a hazai civil szektort jól ismerő, adományozásban és pályáztatásban jártas szervezetek – egyebek mellett a levél aláíró is – tevékenyen részt vettek. A június végén közzétett (a közvetítő szervezet kiválasztására irányuló) felhívás általános célkitűzése a magyar társadalom egyik legsúlyosabb problémájának megoldásához járulhatna hozzá: a közösség- és bizalomhiány leküzdéséhez, a társadalmi önszerveződés és az aktív állampolgárság erősítéséhez – áll a közleményben. Ráadásul egy olyan időszakban, amikor a költségvetési források szűkössége (például a Nemzeti civil alapprogram forrásainak csökkenése) miatt a civil szervezetek és közösségek amúgy is egyre kevesebb támogatásban részesülnek, és így egyre kevésbé lesznek képesek társadalmi szerepük, küldetésük betöltésére. Ezt ellensúlyozhatnák némileg a Támop–5.5.1. által nyújtott lehetőségek.

Értelmetlenné váló program

Ebben a helyzetben a pályázati eljárás bármilyen további halasztása vagy új eljárás indítása végzetes csúszáshoz vezet, hiszen az uniós szabályok miatt a Támop–5.5.1.-re allokált forrásokat 2011 végéig mindenképpen ki kell fizetni – olvasható a dokumentumban.

E korlát miatt már a most felfüggesztett pályázati felhívás is igen szűkös határidőket szabott, különösen a közösségi akciók, programok tényleges kidolgozása és végrehajtása (körülbelül 8-10 hónap) tekintetében. Ennek bármilyen további csökkentése egyszerűen értelmetlenné teszi a program meghirdetését, hiszen a pályázó civil szervezetnek nem maradna ideje a forrás „értelmes” elköltésére, sikeres és eredményes programok kivitelezésére. A civil szervezetek nyomatékosan kérik a pályázat felfüggesztésének nyilvános indoklását, a döntés azonnali eltörlését és a beadási határidőre beérkezett pályamunkák elbírálásának folytatását – a felhívásban meghatározott ütemterv szerint – az illetékesektől.

(MNO)

mti

Kiszámíthatóbb támogatási rendszert akarnak civil szervezetek

Az európai és hazai támogatási rendszer felülvizsgálatáról akar tárgyalni mintegy száz civil szervezet állami, kormányzati szervekkel. “Tiltakozunk az egész hazai támogatási rendszer kezelési struktúrája ellen, amely mostani formájában egy mélyen feudális – alárendelt, megalázó viszonyt teremt a program megvalósítói és a támogatást közvetítők között” – áll a hétfőn az MTI-hez is eljuttatott petícióban, amelyben követelik azt is, hogy a tárgyalások idejére azonnal függesszék fel a civil szervezetek ellen indított szabálytalansági és végrehajtási eljárásokat. Mint olvasható, a szervezek szerint a rendszer “a teljes bizalmatlanságra, a jelentős erőfölény korlátlan érvényesítésére, a segítés helyett az értelmetlen, túlzó kontrollra, a drákói szigort érvényesítő szűklátókörűségre, az egyoldalúságra épül, azaz a civilek biztosítékainak, méltóságának teljes hiánya jellemzi”.

A szervezetek méltatlannak nevezik, hogy az ellenőrzések rendszere nem tisztázott, csak a pályázó számára vannak időkorlátok. Kifogásolják, hogy “az ellenőrzési eljárások során a lebonyolító szervezet elképesztő szakmai, adminisztratív, ügyviteli és egyéb hibákat követ el minden következmény nélkül”. A pályázókat ugyanakkor gyakran apró hibákért szigorúan büntetik – írták. Szerintük elfogadhatatlan, hogy a pályázati kiírásokat a projektek lebonyolítása során módosítják. Ugyanakkor a pályázat keletkezésekor még nem létező törvényeket kérnek számon menet közben.

“Alkalmi és bizonytalan alkukkal teli a rendszer. A civil pályázók belekényszerülnek ezekbe, azért, hogy küldetésüket, programjukat legalább részben megvalósíthassák” – áll a dokumentumban. A petíciót Herczog László szociális miniszternek, Varga István gazdasági miniszternek, Vági Mártonnak, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) elnökének, valamint Lebovits Gábornak, az ESZA Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatójának címezték.

hirextra

Kiszámíthatóbb támogatási rendszert!

Az európai és hazai támogatási rendszer felülvizsgálatáról akar tárgyalni mintegy száz civil szervezet állami, kormányzati szervekkel.

2009. szeptember 21. hétfő 19:34 – HírExtra

“Tiltakozunk az egész hazai támogatási rendszer kezelési struktúrája ellen, amely mostani formájában egy mélyen feudális – alárendelt, megalázó viszonyt teremt a program megvalósítói és a támogatást közvetítők között” – áll a hétfőn az MTI-hez is eljuttatott petícióban, amelyben követelik azt is, hogy a tárgyalások idejére azonnal függesszék fel a civil szervezetek ellen indított szabálytalansági és végrehajtási eljárásokat.

Mint olvasható, a szervezek szerint a rendszer “a teljes bizalmatlanságra, a jelentős erőfölény korlátlan érvényesítésére, a segítés helyett az értelmetlen, túlzó kontrollra, a drákói szigort érvényesítő szűklátókörűségre, az egyoldalúságra épül, azaz a civilek biztosítékainak, méltóságának teljes hiánya jellemzi”.

A szervezetek méltatlannak nevezik, hogy az ellenőrzések rendszere nem tisztázott, csak a pályázó számára vannak időkorlátok. Kifogásolják, hogy “az ellenőrzési eljárások során a lebonyolító szervezet elképesztő szakmai, adminisztratív, ügyviteli és egyéb hibákat követ el minden következmény nélkül”. A pályázókat ugyanakkor gyakran apró hibákért szigorúan büntetik – írták.

Szerintük elfogadhatatlan, hogy a pályázati kiírásokat a projektek lebonyolítása során módosítják. Ugyanakkor a pályázat keletkezésekor még nem létező törvényeket kérnek számon menet közben.

“Alkalmi és bizonytalan alkukkal teli a rendszer. A civil pályázók belekényszerülnek ezekbe, azért, hogy küldetésüket, programjukat legalább részben megvalósíthassák” – áll a dokumentumban.

A petíciót Herczog László szociális miniszternek, Varga István gazdasági miniszternek, Vági Mártonnak, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) elnökének, valamint Lebovits Gábornak, az ESZA Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatójának címezték.

A 15 kezdeményező szervezet között van a Civil Kollégium Alapítvány, a Collegium Martineum, a Dialóg a Közösségekért Közhasznú Egyesület és a Felső Kiskunsági Közösségi Munkások Egyesülete. Csatlakozott hozzájuk több mint hetven szervezet, köztük a Magyar Ökomenikus Segélyszervezet, a Magyar Természetvédők Szövetsége, a Magyarock Dalszínház, a Magyarországi Roma Parlament és a Védegylet.

Hétfőn hét civil szervezet ugyancsak a NFÜ elnökéhez, a nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterhez, valamint a szociális és munkaügyi miniszterhez fordult nyílt levélben. Ebben – a szervezetek tájékoztatása szerint – az Ökotárs Alapítvány, az Autonómia Alapítvány, a Kárpátok Alapítvány – Magyarország, a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány, a Nonprofit Humán Szolgáltatók Országos Szövetsége Civil Foglalkoztatási Műhely, a Közösségfejlesztők Egyesülete, valamint a Szövetség a Közösségi Részvétel Fejlesztéséért aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az NFÜ a TÁMOP-5.5.1. pályázati felhívást indoklás nélkül és határozatlan időre felfüggesztette, éppen a beadási határidő napján.

A civilek szerint így újabb uniós források lehívása és felhasználása kerülhet veszélybe. A civil szervezetek “nyomatékosan kérik a pályázat felfüggesztésének nyilvános indoklását, a döntés azonnali eltörlését és a beadási határidőre beérkezett pályamunkák elbírálásának folytatását – a felhívásban meghatározott ütemterv szerint – az illetékesektől” – írták az MTI-hez eljuttatott közleményükben.

Hétfőn délelőtt tartották az Állampolgári részvétel hetének nyitórendezvényét, amelyen civil szervezetek “a kiszámíthatóbb és kevésbé gyilkos pályázati és elszámolási rendszerért” demonstráltak.

Forrás: MTI

2009. szeptember 22.

lhid összefoglaló a tüntetésről….hamarosan online

A

ng index

Civilek támadják az uniós pályázati rendszert

2009.09.22. 06:40 – Napi Gazdaság

Az állampolgári részvétel hetének megnyitására időzítve több mint hetven civil szervezet tiltakozott nyílt levélben, illetve demonstráció keretében a civil szféra programjait elvben támogató, a gyakorlatban sokszor ellehetetlenítő uniós és hazai támogatási gyakorlat ellen. A civilek eljuttatták követeléseiket és tárgyalási felhívásukat az érintett állami intézmények (a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, valamint az ESZA Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.) vezetőinek is. Utóbbi vezetője, Lebovits Gábor a demonstrálók képviselőitől átvette a petíciót és megígérte, hogy a héten tárgyalóasztalhoz hívja az érintett szerveket és a civil szervezetek képviselőit. A petícióban oldalakon keresztül sorolják a rendszerszintű hibákat – tájékoztatott a Közösségfejlesztők Egyesülete -, az eljárásrendi problémák, kifizetésbeli csúszások miatt ellehetetlenült projekteket, követelik a szakmai kontrollt és tervezhetőséget, az eljárások egyszerűsítését.

A petícióban is sérelmezett okok miatt fordult tegnap nyílt levélben további hét nonprofit szervezet egy konkrét pályázat, a TÁMOP 5.5.1-es indoklás és határidő nélküli felfüggesztését sérelmezve szintén a fenti szervezetek vezetéséhez. Az Ökotárs Alapítvány szerint különösen felháborító, hogy többéves előkészítő munka után épp a beadási határidő napján függesztette fel az NFÜ a “Közösségi kezdeményezések, programok támogatása” elnevezésű pályázatot. Ez elsőként alkalmazná a közvetett támogatás eljárásrendet, amelyben a kisebb összegű támogatások szétosztásával az NFÜ pályázaton kiválasztott külső közvetítő szervezetet bíz meg.

nepszab

népszabi

pecstv

http://www.pecstv.hu/archivum/?vid=cnVnBRE

cafe Beszélgetés Varga Mátéval, hamarosan online

A

2009. szeptember 23.

q Beszélgetés Péterffi Ferenccel, hamarosan online

A

green

Kiszámíthatóbb támogatási rendszert!

[2009. szept. 23. 10:5]

Greenfo

Az európai és hazai támogatási rendszer felülvizsgálatáról akar tárgyalni mintegy száz civil szervezet állami, kormányzati szervekkel.

“Tiltakozunk az egész hazai támogatási rendszer kezelési struktúrája ellen, amely mostani formájában egy mélyen feudális – alárendelt, megalázó viszonyt teremt a program megvalósítói és a támogatást közvetítők között” – áll a civil szervezetek petíciójában, amelyben azt is követelik, hogy a tárgyalások idejére azonnal függesszék fel a civil szervezetek ellen indított szabálytalansági és végrehajtási eljárásokat.

Mint olvasható, a szervezek szerint a rendszer “a teljes bizalmatlanságra, a jelentős erőfölény korlátlan érvényesítésére, a segítés helyett az értelmetlen, túlzó kontrollra, a drákói szigort érvényesítő szűklátókörűségre, az egyoldalúságra épül, azaz a civilek biztosítékainak, méltóságának teljes hiánya jellemzi”.

A szervezetek méltatlannak nevezik, hogy az ellenőrzések rendszere nem tisztázott, csak a pályázó számára vannak időkorlátok. Kifogásolják, hogy “az ellenőrzési eljárások során a lebonyolító szervezet elképesztő szakmai, adminisztratív, ügyviteli és egyéb hibákat követ el minden következmény nélkül”. A pályázókat ugyanakkor gyakran apró hibákért szigorúan büntetik – írták.

Szerintük elfogadhatatlan, hogy a pályázati kiírásokat a projektek lebonyolítása során módosítják. Ugyanakkor a pályázat keletkezésekor még nem létező törvényeket kérnek számon menet közben. “Alkalmi és bizonytalan alkukkal teli a rendszer. A civil pályázók belekényszerülnek ezekbe, azért, hogy küldetésüket, programjukat legalább részben megvalósíthassák” – áll a dokumentumban. A petíciót Herczog László szociális miniszternek, Varga István gazdasági miniszternek, Vági Mártonnak, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) elnökének, valamint Lebovits Gábornak, az ESZA Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatójának címezték.

A 15 kezdeményező szervezet között van a Civil Kollégium Alapítvány, a Collegium Martineum, a Dialóg a Közösségekért Közhasznú Egyesület és a Felső Kiskunsági Közösségi Munkások Egyesülete. Csatlakozott hozzájuk több mint hetven szervezet, köztük a Magyar Ökomenikus Segélyszervezet, a Magyar Természetvédők Szövetsége, a Magyarock Dalszínház, a Magyarországi Roma Parlament és a Védegylet.

Hétfőn hét civil szervezet ugyancsak a NFÜ elnökéhez, a nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterhez, valamint a szociális és munkaügyi miniszterhez fordult nyílt levélben. Ebben – a szervezetek tájékoztatása szerint – az Ökotárs Alapítvány, az Autonómia Alapítvány, a Kárpátok Alapítvány – Magyarország, a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány, a Nonprofit Humán Szolgáltatók Országos Szövetsége Civil Foglalkoztatási Műhely, a Közösségfejlesztők Egyesülete, valamint a Szövetség a Közösségi Részvétel Fejlesztéséért aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az NFÜ a TÁMOP-5.5.1. pályázati felhívást indoklás nélkül és határozatlan időre felfüggesztette, éppen a beadási határidő napján.

A civilek szerint így újabb uniós források lehívása és felhasználása kerülhet veszélybe. A civil szervezetek “nyomatékosan kérik a pályázat felfüggesztésének nyilvános indoklását, a döntés azonnali eltörlését és a beadási határidőre beérkezett pályamunkák elbírálásának folytatását – a felhívásban meghatározott ütemterv szerint – az illetékesektől” – írták közleményükben. Hétfőn délelőtt tartották az Állampolgári részvétel hetének nyitórendezvényét, amelyen civil szervezetek “a kiszámíthatóbb és kevésbé gyilkos pályázati és elszámolási rendszerért” demonstráltak.

2009. szeptember 25.

klub Beszélgetés Peták Péterrel, hamarosan online

2009. október 2.

q beszélgetés Varga Mátéval, hamarosan online

pn

PN ujságcikk

2009. október 8.

indy INDY.MEDIA.HU

ESZA-tüntetés videója, alatta infókkal – civil szervezeteknek!

CivilJutub.hu | csütörtök, 2009. október 8.

„Tiltakozunk az egész hazai támogatási rendszer kezelési struktúrája ellen, amely mostani formájában egy mélyen feudális – alárendelt, megalázó viszonyt teremt a program megvalósítói és a támogatást közvetítők között!
Ez a rendszer a teljes bizalmatlanságra, a jelentős erőfölény korlátlan érvényesítésére , a segítés helyett az értelmetlen, túlzó kontrollra, a drákói szigort érvényesítő szűklátókörűségre, az egyoldalúságra épül, azaz a civilek biztosítékainak, méltóságának teljes hiánya jellemzi. Hol itt a partnerség, az ország jobbítását célzó közös együttműködés?”

….. Teljes cikk: http://hungary.indymedia.org/node/13957

2009. október 12.

sonline

Jól jön a pénz, így inkább csendben maradnak

2009. október 12. 10:26 Varga Andrea

A civil szervezetek többsége nem mer szót emelni a pályázati rendszer hibái ellen. A vezetők ugyanis félnek a retorziótól, a pénzre pedig szükségük van.

Immár 135 civil szervezet csatlakozott ahhoz a tiltakozáshoz, amely szeptemberben indult. A civilek a hazai pályázati rendszer anomáliái és a nyertes szervezeteket romba döntő feltételek és joggyakorlat elleni tiltakozásul demonstrációt szerveztek.

Felhívásuk most újra körbejár. Megtudtuk: várják azoknak a szervezeteknek a beszámolóját, amelyek tapasztalataikat másokkal is megosztanák. Ez nem lesz egyszerű. Az általunk megkérdezett néhány civil szervezet vezetője ugyanis azt mondta: tartanak a retorziótól, a pályázati pénzekre szükségük van, így inkább nem hallatják a hangjukat.


2009. október 30.

Civil Területfejlesztési Hírmondó

Papírország

A hazai pályáztatási rendszer átalakításáért indított civil mozgalom aktuális híreit az alábbiakban adjuk közre. Kezdeményezésünkhöz immár 151 civil szervezet csatlakozott. Továbbra is várják a csatlakozó szervezetek jelentkezését, valamint a kárvallott szervezetek történeteit ezen a címen: kozossegfejlesztok@gmail.com.

Bővebbet: https://papirorszag.wordpress.com/


2009. november 6.

 

és

Az állam nem szolgál, hanem uralkodik
LIII. évfolyam 45. szám, 2009. november 6.
Péterfi Ferenc közösségfejlesztővel, egyetemi oktatóval Bérczes Tibor készített interjút

Öntevékeny civil társadalom nélkül nincs valódi társadalmi kohézió, és a hatalom kontrollja sem valósul meg. A rendszerváltás előtti időkhöz képest ma jóval több, negyven-negyvenötezer ilyen szervezet működik Magyarországon, a részeire hullott magyar társadalom azonban – afféle „magányos tömegként” – csak az elittel szembeni elégedetlenségét tudja, többnyire artikulálatlanul, kifejezésre juttatni, a maga kis világát nem alakítja aktívan. Alakulóban van-e ez a világ, vagy még mindig a múltból hozott negatív minták dominálnak? A Magyar Művelődési Intézet közösségfejlesztési osztályának vezetője szerint az igazi probléma a mindenkori állam mentalitása a civilekkel szemben: a pénzelosztó és a pénzt kapó közötti kelet-európai, feudális viszony. Holott az utóbbi nem ajándékot kap, hanem átvesz és megold funkciókat.

– Mennyire megalapozott, miért alakult ki bennünk, magyarokban az az önkép, hogy képtelenek vagyunk az együttműködésre?

– Biztosan nem azért, mert nálunk nincs történeti hagyománya az önszerveződésnek. Az olvasókörök, a kaszinók, a közösségi színtérül szolgáló kávéházak Magyarországon már a felvilágosodás korában megjelentek, és a közösségi mozgalmak alakulásának és fejlődésének folyamata a XIX. század folyamán is lendületesen folytatódott. A címtárak mutatják, hogy szinte minden településen voltak különböző, egyházakhoz, szakmai csoportosulásokhoz, települési sajátosságokhoz kötődő körök és egyletek. Ezek hol alulról szerveződtek, mint például a Hódmezővásárhely környéki puszták paraszti olvasókörei, melyek malmok, útkereszteződésekben lévő csárdák körül spontán alakultak ki, máshol egyházi, minisztériumi vagy országos központok ösztönzésére jöttek létre. E szervezetek értéke is tudatosult, hisz például a Faluszövetség tematikákat készített a gazdák szakmai képzésének támogatására, sőt, típusterveket az egyleti székházak megépítéséhez. Azt azonban nem állíthatjuk, hogy létrejött volna egy egész országot behálózó, egységes és átfogó rendszer.

– Milyen funkciókat láttak el annak idején ezek a szerveződések?

– Főként művelődési, szakmai és karitatív, szociális funkciókat, de a funkciók gyakran összefolytak. Az I. világháború idején a szakmai szerveződések például szociális funkciókat is magukra vállaltak, amikor segítették a besorozott férfiak családjait, így a természetes kooperáció és szolidaritás hordozói voltak. De az önszerveződések szocializáltak is, a fiatalabb generációknak gyakorlati mintákat szolgáltattak. Amikor egy falusi tanító, akinek működési területe bőven túlterjedt az iskola keretein, színkört szervezett, a gyerekek nemcsak „művelődtek”, hanem beszélni, érdekeket megfogalmazni, kapcsolatot teremteni is megtanultak. Egy falusi gazdakörben a gyerekek ott játszottak a sarokban, és ha áttételesen is, de megtanulták, hogyan kell vitatkozni, hogyan kell érveket megfogalmazni, felkészülni valamilyen hivatalossággal folytatandó tárgyalásra stb. Az általam vizsgált rákospalotai ipartestületben például a tanoncoknak kötelező volt részt venniük a mesterek összejövetelein, ahol látták, hogyan kell eljárni a kontárok ellen, hogyan kell érintkezni a hivatalokkal, hogyan kell a közösségen belüli érdemek alapján a saját tagjaikat büntetni vagy épp elismerni. Még a bálokra is kötelező volt elmenniük. Amikor ott ültek a padon, társasági viselkedésmintákat láttak.

– Jelentettek-e törést ebben a politikai-történelmi változások, elsőnek például a Monarchia szétesése?

– Nem, mert megmaradtak mind a spontán kezdeményezések, mind a központi szándék. Klebelsberg például nagyon tudatos falusi népiskolai rendszert épített ki, amely – a mainál jóval nagyobb megbecsülésnek örvendő tanítóknak köszönhetően – sokkal többet nyújtott, mint a hagyományos oktatás. Az organikus fejlődés tehát megmaradt, de a magyar kultúrában az önszerveződés hagyománya nem lett domináns, mert tovább élt a „mondja meg valaki felülről, mit kell tenni” feudális mentalitása. Szűcs Jenő úgy írta le a nyugat és kelet közötti különbséget, hogy nyugaton egy szolga fejet hajtott, amikor belépett az úr házába, míg keleten a földre vetette magát. Magyarországon mindkét minta jelen volt, ezért az önszerveződések is felemásak maradtak.

– A felemásságnak a negyvenes évek végén történt kommunista hatalomátvétel elég rendesen véget vetett…

– Amikor betiltották a pártokat és az egyesületeket, megsemmisítettek minden addigi eredményt. Bár én még a hetvenes években is találkoztam idős falusi emberekkel, akik titokban tovább vezették az egyesületi pénztárkönyvet, de ezt nemigen nevezhetjük folytonosságnak. Sokáig egyáltalán nem, később pedig csak korlátozottan működhetett az önszerveződés, és így a pártállami autoritással szemben nem alakult ki a társadalom védekező rendszere. Felerősödtek a kívülről irányítottságra jellemző korábbi, nem túl jó ösztönök, és nyomtalanul eltűnt az említett szocializáció. Amikor jött a rendszerváltás, még jó eset volt, ha valaki legalább közvetett élményekből tudta, hogyan volt ez régen. A társadalmi közeg persze közben totálisan megváltozott, de a túlnyomó többség még közvetett pozitív élményekkel sem rendelkezett.

– De önszerveződő mozgalmak – emlékeim szerint – azért a Kádár-korban is léteztek.

– A hetvenes évektől kezdve valóban megjelentek ilyenek, például az ifjúsági klubmozgalom, aztán a rockzene, különösen azután, hogy magyar nyelvűek lettek szövegek. Ilyen volt az amatőr színházi mozgalom, ahol a társulatok először klasszikus darabokba írták bele a maguk történetét, majd pedig már klasszikus darabok se kellettek, mert jöttek a saját történetek. És ott volt a Ráday Mihály-féle városvédő- és a táncházmozgalom, amelyek divattá tették a múlt megismerését. Ezek mind lefojtva, korlátok között dolgoztak, de a mai döntéshozók idősebb nemzedékének fontos mintákat adtak.

A nyolcvanas években – részben még a rendszerváltástól függetlenül – komoly mozgolódás támadt. Ekkor már nem volt olyan tökéletes az az ellehetetlenítési módszer, amely az egyesületek alapítása előtt harminc napot adott a BM-nek, hogy, ha úgy ítélte meg, például a párttagok kiléptetésével megakadályozza, hogy ezek ténylegesen is megkezdhessék működésüket. 1986-ban egyesületi törvény született, amely sokat lazított a korábbi helyzeten.

– A rendszerváltásba torkolló aktív nyolcvanas évek után azt várta volna az ember, hogy „boldog véget” ér a történet. Bennem van-e a hiba, ha sehol sem látom a boldog véget?

– A rendszerváltáskor sokan hittük, hogy kiteljesedik a folyamat, de ez nem következett be, a csalódás viszont egyfajta béklyó lett. A kudarc egyik oka az volt, hogy a legaktívabbak – logikusan – átmentek a pártokba, profi politikusok lettek, amivel kicsit kiürült a civil táradalom. Tömegével alakultak új szervezetek, hiányzott viszont a tudás, hogy ezeket hogyan kell demokratikusan működtetni. Immár szabad volt akarni, csak az akarók nem tudták, azt hogyan is kell.

– Mit nem tudtak?

– Amit a gyerekek annak idején a mindennapjaikban tanultak meg. Hogyan kell érdekeket képviselni, ütközni, dialógust folytatni, méghozzá úgy, hogy a másik véleménye is számít. A politikussá lett civilek jó részére ráadásul autokrata attitűd volt jellemző, vagy nem hoztak elég sok új demokratikus mintát. Egy példa: az egyik zalai faluban a nyolcvanas években civil kezdeményezésre faluházat akartak építeni. Az emberek egyesületbe szerveződtek, és aktívak voltak. Aztán jött a rendszerváltás, és az egyesületi elnököt megválasztották polgármesternek. Amikor kollégáink legközelebb ott jártak, megkérdezték tőle, hol tart az egyesület. Azt felelte: „Minek az egyesület, hisz már én vagyok a polgármester.” Nem fogta fel, hogy egy választott önkormányzatnak is szüksége van az egyesületek képviselte öntevékenységre. Voltak persze mások másutt, akik felfogták, de a felismerés a gyakorlatban nem hasznosult. Mivel hiányzott a demokráciára való szocializáció, a hatalmi elit tagjai – még azok is, akik becsületesek és jó szándékúak – sokszor olyan mintákat követnek, amilyeneket annak idején velük szemben alkalmaztak.

A pártprogramokba ugyan bekerült, hogy fontos a társadalmi tőke, de az elmúlt húsz évben kevesebbet invesztáltak bele, mint a szocializmus idején. Abszurd, de ahol virul a közösségi élet, többnyire olyan embereket találunk, akik még a Kádár-korban tanulták meg az öntevékenységet. Fogyóban a társadalmi tőke, mert nem termelődik újjá. Ahhoz a társadalom és a hatalom megfelelő együttműködésére volna szükség.

– Felméréseik azt mutatják, hogy a fiatalok körében sem történt áttörés. Megjelenik-e az oktatásban az önszervezésre vonatkozó ismeretanyag?

– Az ELTE-n, ahol művelődésszervezőket és szociális munkásokat tanítok, meg szoktam kérdezni a hallgatókat, milyen demokratikus élményeik vannak, és legtöbbször a megaláztatásaikat mesélik el. Harmadévesekkel kerülök kapcsolatba, és mindig elcsodálkozom, hogy azok, akik majd emberekkel foglalkoznak, még nem találkoztak azzal, hogyan kell például egyesületet létrehozni. Pedig bármik lesznek az életükben, akár szakemberként, akár állampolgárként, erre szükségük lehet.

Most – Vercseg Ilona kollégánk kezdeményezésére – szervezünk egy „Fiatalok a településekért” programot, ami egy korábban létezett társadalmi mozgalom, az úgynevezett téli népművelési gyakorlat felújítása volna. Ez azt jelentette, hogy télen falvak vendégül láttak öt-hat különböző szakos hallgatót, akik kapcsolatba kerültek egymással, látták, hogy saját szakterületük hogyan működik a gyakorlatban, ötleteket ajánlottak. Sokuknak később is megmaradt a kapcsolata a falvakkal. Mi most azt szeretnénk, hogy a középiskolások, az egyetemisták kötődjenek településekhez, és közösségi ügyekben vállaljanak felelősséget. A települések pedig vegyék ki a részüket e korosztály szocializációjából. Ez azért is hasznos lenne, mert ma már sok fiatalnak felfedezés a falusi élet, hisz a „világok” sokkal messzebb kerültek egymástól, mint húsz éve voltak.

Ha az egyetemen megtanítanák a diákoknak ezeket a készségeket, rögtön meg is szerveznék magukat, és akkor négy-öt év tapasztalattal és gyakorlattal a zsebükben végeznének. De az iskola ebben nem érdekelt, mert akkor sokkal nehezebb lenne kezelni a diákokat. És ez más szinten is így van. A politikai hatalmat birtoklóknak és az intézményi tevékenységeket végzőknek nem érdekük ez a fajta „hatalommegosztás”. Hosszú távon persze jól jönne nekik is, mert egy idő után sok problémát az emberek maguk oldanának meg. Ők azonban rövid távon gondolkodnak.

– Nem veszélyezteti-e az egyesületi világ függetlenségét, hogy nem létezhet állami támogatás nélkül, és nem hiteltelenítik-e az önszerveződéseket – lásd Zuschlag-ügy – a pénzbeszerzésre szakosodott pártalapítványok?

– Ma már ezt nem látom akkora veszélynek, mert egy másfél évvel ezelőtti jogszabály itt lassan rendet teremt, legalábbis abban az értelemben, hogy a pártalapítványok, amelyekre lényegében semmilyen szabály sem vonatkozik, külön kerültek a civil világtól. Az igazi probléma ma már nem ez, hanem a mindenkori állam mentalitása a civilekkel szemben. Ilyen tekintetben tényleg feudális viszonyok uralkodnak. A pénzelosztó és a pénzt kapó között kelet-európai úr-szolga viszony van, holott az utóbbi nem ajándékot kap, hanem átvesz és megold funkciókat.

Az egyik gond, hogy a mai rendszerben az állam a pénzt a szükségesnél jóval később adja oda. A civilek lehetetlen helyzetbe kerülnek, amikor létre akarnak hozni valamit. Felveszik a személyzetet, de a pénz nem érkezik. Sokszor – mivel a szervezők igazi megszállottak – a saját házukat megterhelve, jelzálogkölcsönt vesznek fel, csak hogy életben tartsák a szakmai programjaikat. Végül a pénz megjön, de a banki kamatokat soha nem kapják meg. A másik nagy probléma, hogy az államot nem érdekli a projektek tartalma, számára csak a számlák a fontosak. Megtörténik, hogy egy civil projekt hetven ember munkába állítását ígéri, de csak hatvanötöt sikerül elhelyeznie, mire az állam visszaköveteli a pénzt, mégpedig kamatos kamattal. Nem arányosan fizet, hanem az egész vállalkozást elutasítja. Ez nem tudatos filozófia, hanem beidegződött hatalmi arrogancia. Az állam nem szolgál, hanem uralkodik. És mire a bíróság igazat ad a szervezetnek, az már rég tönkrement. És hiába látnak el fontos funkciókat, a szervezetek nem mernek konfrontálódni az állammal, mert akkor majd kevesebb pénzt kapnak. Pedig tárgyalással mindezeket a problémákat meg lehetne oldani. Ma úgy van, hogy „nem szólok, ha bezárnak egy olcsó éttermet, ahová a szegények jártak, mert akkor tavasszal, amikor az önkormányzathoz fordulok a szegény gyerekek táboroztatása ügyében, kevesebb pénzt kapok”. Ez egy mélyen antidemokratikus és többszörösen vesztes helyzet. Ráadásul a közbizalom zuhanórepülésben van, és a közintézmények iránti bizalomvesztés magával rántotta a civil intézmények megítélését is. Ha ez így folytatódik, csak valami nagy trauma hozhat változást. Azt pedig jó lenne elkerülni.

– Vannak-e mégis pozitív jelek?

– Ma legalább negyven-negyvenötezer működő civil szervezet van, sok-sok hiánnyal, kiszolgáltatottsággal, de azért ez már valami. Pozitív fejlemény az is, hogy egyre több lehetőség van a beleszólásra, már csak azért is, mert bizonyos forrásokhoz az állam vagy az önkormányzat csak úgy juthat hozzá, ha bizonyítani tudja, hogy bevonta a lakosságot.

Előrelépés, hogy egy-egy területen a civilek szervezettségüknek köszönhetően képesek komoly nyomást gyakorolni. Például a környezetvédők, akik országos találkozókon egyeztetnek, és képviselőik így komoly legitimitással rendelkeznek. Sikertörténet a kerékpárosoké is, hisz képesek önkéntesekkel megrendezni a hatalmas méretű Critical Masst, idén pontokba szedett követeléseiket a Városháza köré vont kordonnal is nyomatékosították. Ők már meg tudják szólítani az embereket, és feladatokat tudnak kínálni az önkénteseknek. Mert az egyik oldalon kell az egyes emberek segíteni akarása, de a másik oldalon kell egy intézményi kultúra, amelyben már ki van találva, hogyan kell befogadni és beilleszteni a szervezetbe az önkéntesnek jelentkezőket. Egy nyugati önéletrajzban ma már az is benne van, ki hol mennyit volt önkéntes, ott ez fontos szempont. Remélem, lassan nálunk is így lesz.


 

One Response to SajtóReflex

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: