Dr. Bíró Endre, aki a nonprofit jogrendszer talán legjobb hazai szakértője, Utótörténet című fejezetével jelentkezett.
Ő jelentette meg a közelmúltban Álom és rémálom – a támogatási jogviszonyról című írását, amelyben a pályázati rendszer korrektebb értelmezésére tesz generális változtatási javaslatokat.
_____________
Kedves Civil Kollégák!
Csatoltan küldöm az ÁLOM ÉS RÉMÁLOM – a támogatási jogviszonyról című kutatási zárótanulmányt (Jogismeret Alapítvány – ÖKOTÁRS Alapítvány, 2009) kiegészítő UTÓTÖRTÉNET című fejezetet. Az írás azzal foglalkozik, hogy a 2010. január 1. napjától hatályos új Ámr. (államháztartás működési rendjéről szóló kormányrendelet) mennyiben teremt más helyzetet a támogatási szerződésekkel és jogviszonyokkal kapcsolatosan az érdemi jogi szabályozásban?
Kérlek Benneteket, hogy csatoljátok saját -, illetve másoknak megküldött tanulmányaitokhoz az új részt.
Alapvetően két hivatkozási szempontból lehet fontos a támogatási jogviszonyok ügyében az új Ámr.:
1. kifejezetten megnevezi (az eddigi háttérjogszabályra alapításon túl is) az elállás helyett a felmondás alkalmazását a támogatási jogviszonyok megszüntetésével kapcsolatosan;
2. bevezeti a kifogás jogorvoslati intézményét a támogatásokkal kapcsolatos eljárásokban.
Mindkettő alkalmas arra, hogy elhárítsa illetve gyengítse a Kezelő Szervezet, Támogató vagy éppen a Miniszter eddig szokásos válaszait a sajnálatos módon igen csak elszaporodott támogatási jogvitákban:
– “csak elállást tudnak törvényesen alkalmazni, s akkor a teljes támogatást kell visszakövetelni el nem engedhető vonzatokkal”; illetve
– “nincsen a jogszabályban jogorvoslati lehetőség, ezért kizárt, hogy a téves, megalapozatlan döntéseket bárki is még egyszer megnézze és felülvizsgálja a szabálytalansági eljárásban és az ellenőrzéseket követően.”
Most már van intézményesített jogorvoslat, tehát a jogszabály konkrétan is cáfolja azt a korábban “csak” háttérjogszabályokkal és jogelvekkel támadhatott gyakorlatot, hogy a támogatási jogviszonyok kezelése abban az értelemben polgári jogi viszony, hogy nincs helye közigazgatási típusú jogorvoslatoknak; viszont abban az értelemben pedig hatósági jogviszony, hogy a támogatói és kezelői egyoldalú döntések végrehajtása közvetlenül adók módjára – további érdemi kontroll nélkül – történik köztartozásként! (A köztartozás megállapítását eredményező szerződés-megszüntetés tehát polgári jogi aktus; végrehajtása viszont hatósági úton lehetséges….)
Így volt kizárva minden formalizált jogorvoslatból a Támogatott, s maradt számára a Bíróság, amely az eddigi keserves tapasztalatok szerint nem nagyon kapkod az új típusú feladatért…., s nehezen hajlandó nem végrehajtási eljárásban gondolkodni, hanem a támogatási jogviszony szolgáltatásainak és ellenszolgáltatásainak bármiféle egyensúlyában, arányosságában!
Azt javaslom a már folyamatban lévő támogatási jogviták Kedvezményezettjeinek, hogy az új Ámr. rendelkezéseit használják fel a Kezelőnek, Támogatónak, Miniszternek írandó panaszukban, illetve a Bíróság előtti érvelésükben, mert ha nem is kötelező alkalmazni a jogszabály hatályba lépése előtt indult ügyekben az új Ámr-t, de lehetséges! A döntéshozónak most már kifejezett jogi lehetősége van a létező, hatályos jogintézmény felhasználására annak érdekében, hogy végre valaki érdemben is megnézhesse még egyszer ezeket ügyeket, felülvizsgálhassa a civilek igazságát, állításaik megalapozottságát – s ezzel lehetősége van a sok évvel korábbi pénzügyi szabálytalanság miatti döntés megalapozatlanságának orvoslására! Most már nem a jogi lehetőség hiányáról lesz szó, ha elhárítás a válasz, hanem a hiba, a tévedés, a rossz döntés kijavítási szándékának hiányáról! S ez már megint másik jogi kategória tud lenni: a szándékos károkozás kategóriája. Ezzel talán lehet érvelni.
Üdvözlettel:
dr. Bíró Endre
(Töltsd le az UTÓTÖRTÉNET-et itt!)
Vagy tekintsd meg:
Szerző:: civilkollegium 