Mai NFÜ tárgyalás memó

2009. december 17.

A mai találkozónk résüznkről végül hárman (Giczey Péter, Béres Tibor és
én, Móra Veronika) voltunk, a másik oldalon a szokásos, bár ez előzőnél némileg kisebb létszámú csapat volt.
Szokás szerint Kondor Zsuzsa indított azza, hogy a pályázati kiírások alapján nagyon sok információt követelnek meg a pályázatokban, olyannyira, hogy nekik is nehéz átlátni a struktúrát. Tán ki kéne emelni a lényeget a felhívásokban. Mégis probléma van a pályázatok megvalósításával, menet közben merülnek fel olyan kérdések, amelyekre a pályázatban nem kérdeztek rá, pedig fontosak lennének. A pályázók se értik, hogy ez miért van így.
Ennek is az az oka, hogy a pályázat kiírói az ellenőrzéstől félve biztonsági játékot játszanak, azaz mindent megkérdeznek, ami az eszükbe jut.
A pályázati felhívással kapcsolatban úgy látja, hogy nincs minden léneyeges infó benne a felhívásban, ami alapján a pályázó eldöntheti, hogy ez neki való-e, indulhat-e. A felhívásnak inkább tényleg csak figyelemfelkeltő szerepűnek kéne lennie.

A szokásos egyetértés után én azt mondtam, hogy a kiírásokat is a célszerűség szempontjából kéne vizsgálni – csak azt az információt megkövetelni, ami tényleg szükséges az értékeléshez/elbíráláshoz, de azt teljeskörűen. Felmerült, hogy érdemes lenne a majdani értékelőkkel is véleményeztetni a kiírást, hogy szerintük benne van-e minden, amire nekik szükségük lesz. Ehhez még GP javasolta, hogy esetleg a leendő célcsoport körében fókuszcsoportos vizsgálattal lehetne tesztelni, hogy értik-e a kiírást. Az is elmondtam, hogy lehetőleg legyen minél kevesebb dokumentum, érthető, lényegretörő megfogalmazással, jól strukturálva, pl. formai-tartalmi feltételek ne öt helyen legyenek szétszórva az útmutatóban.

BT javasolta, hogy a pályázói körhöz/mérethez kellene igazítani a felhívást, többféle pályázati-fnanszírozási rezsimet alkalmazni a céltól függően (pl. global grant ismét). Kevés az idő – mivel általános ötlethiány van, a pályázati kiírás megjelenésétől számított két hónap nem elég a projektek generálására – és ekkor jönnek be a bérpályázatírók és születik mindenféle, a cél elérésére alkalmatlan pályázat (Itt én hozzátettem, hogy egy újfent tervezési kérdés: ha lenne jó akcióterv és hiteles pályázati menetrend, akkor hosszabb idejük lenne a pályázóknak a felkészülésre, és a kiírás megjelenésekor már kész elképzeléseik lennének.) BT felvetette még a biztosíték/garanciák kérdését – bár javul a helyzet a korábbi rossz tapasztalatok miatt a civilek nagyon félnek tőle.
További probléma, hogy a civilek nem tudnak előfinanszírozni (és erre a projekt előkészítésre kapható támogatás sem megoldás) – ezen segíteni kéne valamiféle pályázat előkészítő alappal (csak ne olyan legyen mint a régi PEA) illetve itt megint bejön a közvetett támogatás alkalmazásának fontossága.
Szó volt még a közbeszerzésről, illetve arról, hogy a pályázathoz csatolni kell mindenféle szakértők CV-jét – kérdés, hogy aztán tényleg ezek fognak-e dolgozni a projektben. Ez több szermpontból is probléma:
mi számolható el: alkalmazott vagy számlás vállalkozó, illetve hogy a kiírások olyan formális feltételekkel akarják a szükséges tudást igazoltatni, ami a projekt megvalósítása szempontjából nem feltétlen releváns (pl. milyen diplomája legyen), ami megint arra kényszeríti a pályázót, hogy sunnyogjon.
A fenntarthatóság vs. projekt jelleg volt a következő téma – irreális elvárni a projekt finanszírozástól, hogy fenntarthatóvá tegye a pályázót (mert nincs miből) – ehelyett strukturális fenntarthatósági támogatási eszközöket kell találni.

Sokat beszéltünk a költségvetés %-os korlátozásairól (projektmenedzsment stb.). Én kijelentettem, hogy ezekenek a humán jellegű fejlesztések esetén nincs értelme, mert nagyon sokféle projektről lehet szó, amelyekre nem lehet általános kritériumokat tenni. Az értékelés feladata, hogy megítélje, adott költségre szükség van-e a projekt kivitelezéséhez. Tibor példálózott, hogy egy 10 milliós TÁMOP pályázat esetén mire elég a 12%-os menedzsment költség…

További nagy téma volt a pályázókkal való kommunikáció – itt nagyon nyomtuk, hogy mennyire fontos a személyesség, hogy arca legyen a rendszernek. Minden konstrukciónak kell legyen egy gazdája (nem bürokratikus értelemben), aki érti, hogy mi is ennek az egésznek a célja, mit akar elérni, aki ismeri a célcsoportot, netán dolgozott is már velük (azaz van víziója). Jól leszóltuk az ügyfélszolgálatokat meg a kiírást szó szerint megismétlő infónapokat. Beszéltünk arról, hogy ha egy pályázónak olyan egyedi kérdése van, ami túlmutat a kiírásban szó szerint megfogalmazottakon, akkor arra rendszerint nincs válasz – meg kellene határozni, hogy ki kompetens ilyenkor eldönteni, ogy mi a válasz
– erre is jó lenne az a bizonyos “gazda” (most alapesetben az IH-é a döntési felelősség, de az ilyen spec. kérdések vagy el se jutnak arra a szintre, vagy túl soká tart).

Végül végigmentünk a mellékletek listáján – elég sokat rugóztunk az aláírási címpéldányon (amit szerintünk elég lenne a szerződéskötéskor bemutatni – és nem beküldeni), meg azon hogy mit lehetne beépíteni az adatlapba, hogy ne kelljen külön beküldeni (pl. mindenféle nyilatkozatok, pályázó pénzügyi eredménye). Ennek kapcsán szóba került, hogy az adatlapok végén van egy hosszú beikszelendő nyilatkozat lista – ebből el kéne hagyni, amit nem ír elő jogszabály, és azokat, ahol egyébként is csak 1 helyes válasz van, leírni egy szövegbe, amit az aláírásával hitelesít egy pályázó (magyarán kihagyni az ikszelgetést, ami rengeteg hibalehetőséget rejt magában), és csak azoknál hagyni választási lehetőséget, ahol tényleg van (pl. ÁFA alany-e). Szó esett arról, hogy az adatlap is bekér felesleges információkat (pl. minek kell a pályázó helyrajzi száma egy nem beruházási projektnél?).

Egyetértés volt, hogy az árajánlatok és az önerő igazolás bekérése felesleges, úgyis elavulnak, meg aztán az árajánlatok körül rengeteg susmus… amikor a tényleges beszerzésre kerül sor, akkor kérjen árajánlatot a pályázó. Azt, hogy a költségvetésben szereplő számok reálisak-e, megint csak az értékelőknek kell tudniuk. KZS a végére már hajlott arra, hogy kb. 20-25 mFt projektnagyságig elegendő lenne a csupasz projekt adatlap, és mellékleteket csak a  szerződéshez kelljen kérni.

Reklámok

A harmadik tárgyalás összefoglalója

2009. október 21.
View this document on Scribd