Sajtóérdekesség az uniós támogatásokról

2010. február 9.

Kedves Papírország!

Lent két cikk. Igazán érdekesnek az elsőt találom: a gazdasági szektorban 1000 pályázatot nyert céggel készítettek interjúkat, és az elemzés ez alapján készült. A problémák legalább ekkora, sőt súlyosabbak a civil szektorban. Tudjuk.

Amit külön a figyelmetekbe ajánlok, az az ajánlás, ami a vége fele szerepel, és merész ötletnek nevezik azt, ami a közvetett támogatások, illetve egyéb pénzeszközök vonatkozásában létező uniós gyakorlat:

“A tanulmány elkészítésében közreműködő pénzintézetek (CIB, Erste, OTP) azzal a merész ötlettel álltak elő, hogy a kereskedelmi bankok végezzék a támogatási kérelmek elbírálását és a támogatások kifizetését.”

Ez különösen annak fényében érdekes, ami a TÁMOP 551 kapcsán történik.

Miért csalódtak a nyertesek?

http://vg.hu/kkv/miert-csalodtak-a-nyertesek-305354

A még mindig túlzott adminisztrációt, bürokráciát, lassúságot és a magas (banki, pályázatírói) tranzakciós költségeket tartják a legfőbb problémának a nyertes pályázók az európai uniós források hazai felhasználásában. A többség ugyanakkor azt is elismeri, csak azért nem romlott cégük piaci helyzete, mert EU-támogatást nyertek. Ez derült ki abból a felmérésből és tanulmányból, amelyet a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) kutatócsoportja készített Nagy Sándor Gyula adjunktus vezetésével.

x

Az NFÜ válasza cikkünkre

http://www.vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/az-nfu-valasza-cikkunkre-305293

2010. 2. 9. 05:30|Gazdaság » Gazdaságpolitika

A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség – tanulva a korábbi tapasztalatokból – szervezeti átalakításokkal az intézményi hatékonysági mutatók jelentős javulását idézte elő. Szinte valamennyi pályázói kategória esetében gyorsabbá váltak a döntések.

A javulás még csak a pályázati döntéshozatali szakasznál mérhető igazán, de ha  a „gyorsító” intézkedéseket sikerül integrálni, akkor a gyorsulás az ÚMFT végrehajtási szakaszában is éreztetni fogja hatását. Az NFÜ intézkedéseinek egyes elemeit, elsősorban a késedelmi kamatot, illetve az előlegfolyósítást nemzetközi fórumokon is jó gyakorlatokként említik.

Három, egymással összefüggő cél

• Az ÚMFT forrásainak felhasználásával kapcsolatos feltételek könnyítése.
• A pályázók adminisztratív terheinek csökkentése.
• A lebonyolítás gyorsítása a gazdasági válság hatásainak tompítása érdekében


Végrehajtási kísérlet Istenkúton

2010. január 29.

Az Istenkúti Közösségért Egyesület ügye volt az egyik kirobbantója tiltakozásunknak. Ma itt tart a helyzet:

MTV híradó, január 29. (9 percnél!)

BAMA, január 29.

Végrehajtók a tubesi Nato-radar ellenzőinél

Pécs | Az APEH végrehajtói tárgyi eszközöket foglaltak volna le az Istenkúti Közösségért Egyesület közösségi házában, ám végül nem vittek el semmit.

Eredménytelen volt a tubesi NATO-radart aktívan ellenző Istenkúti Közösségért Egyesület (IKE) ellen indított APEH-végrehajtási eljárás, mert az adóhivatal munkatársai nem tudtak lefoglalni semmit az Istenkúti Művelődési Házban, a végrehajtók csak piacképtelen holmikat találtak.

Az eljárás az Európai Szociális Alap (ESZA) Nonprofit Kft. megkeresésére indult. Kamatokkal együtt 17 millió forintot követelnek most a pécsi civilektől, nem fogadták el ugyanis az IKE végső beszámolóját egy győztes, 2005-ben indult, másfél évig futó HEFOP pályázat lezárásához – közölte Peták Péter elnök. A támogatási összeg 12 millió volt, az önerő 3 millió, amelyet Petákék szerint szintén ki kellett volna fizetnie az ESZA-nak, ha mindent rendben találnak. Megjegyezzük: a pécsiek mellett több tíz civil szervezet jár hasonló cipőben.

Az IKE hátrányos helyzetű emberek képzésére és foglalkoztatására vállalkozott. Álláspontjuk szerint teljesítették vállalásaikat. Hangsúlyozták, hogy az összes részbeszámolójukat elfogadták, s hogy szerintük nekik tartozik a kiíró. Az ESZA formai hibákra hivatkozik, s arra, hogy egy együttműködő pályázó szervezet nem teljesítette saját vállalásait, emiatt ők is bírósághoz fordultak – tette hozzá végül az elnök.


Azt mondták, hogy bízzunk bennük

2010. január 20.

Azt mondták, hogy bízzunk bennük

INDEX, 2010. január 19., kedd 07:29 | Frissítve: 4 órája

Egy októberi napon levelet hozott a postás Ricsinek. Azért neki, mert amikor 2007 végén kiderült, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség újításként csak legalább háromtagú borászkonzorciumok pályázatait hajlandó befogadni, Figula Mihállyal összenevettünk, és rögtön tudtuk, csak a legfiatalabbra lőcsölhetjük rá a konzorcium vezetését. “Sajnálattal értesítem, hogy pályázatát nem áll módunkban befogadni és értékelni, mert a jogosultsági kritériumoknak nem tett eleget az alábbiak miatt.”

Tudtuk, hogy megint veszély fenyegeti a hosszú ideje vajúdó pályázatot. Ricsiék háztetőjét fél éve két-három önkéntes foltozgatta, amikor a munkaügyi felügyelet frusztrált ellenőre arra járt. Mérges lehetett, mert a túlparti lapályi völgyhíd hetvenmilliárdos beruházásán nem tudta lebuktatni az illegálisan foglalkoztatott néhány száz feketemunkást. Most nemes bosszút állt. Ez a kft. itt volt, nem tűnt el, rögtön bevallották a kiskönyv nélküli tetőfedők, hogy biztonsági felszereléssel sem rendelkeznek. Akit munkaügyi bírság megfizetésére ítélnek, az nem is pályázhat.

Rossz csillagzat alatt született ez a pályázat.

2008 márciusában, miután Misi meghalt, és a pályázat első fordulójából az audiovizuális output indikátor hiányosságai miatt kipenderítettek bennünket, elmeséltem a történetet az Indexen [1]. Már másnap csöngött a telefon, és az NFÜ kommunikációs igazgatóját kapcsolták. A szimpatikus hölgy elmesélte, hogy a cikk felébresztette az érdeklődését a pályázatunk iránt, amit elolvasott, kiemelkedően értékesnek ítélt, és mostantól személyesen nyomon követi. Megdicsérte a stílusomat, és megállapodtunk egy személyes találkozóban.

Az NFÜ székházában családias hangulatú megbeszélésen arról tájékoztatott, hogy a pályázatot átnézték, befogadják, és erről rövidesen értesítést kapunk. Alig több mint két hónap telt el, és valóban megérkezett a befogadó levél. Azok, akik nem írtak cikket az Indexen, soha nem tudták meg, hogy az audiovizuális output indikátor, ami miatt az ő pályázataik is elbuktak, valójában nem is vonatkozik rájuk.

Úgy éreztem magam, mint a Kádár-korszakban azok a panaszosok, akiknek a tv elintézte a problémáit. Csöppet szégyelltem magamat, hogy a többiek miatt nem hangoskodom, de konzorciumi társaimmal jobban már nem szúrhattam ki.

Egy éve októberben arról értesítettek, hogy sajtótájékoztatón veszünk részt, ahol az államtitkár úr bejelenti, mi, mint a térség arra legérdemesebbjei 100 milliót nyertünk hármasban. Tévé, rádió, helyi lapok. Másnap már a fél falu hozzánk járt kölcsönkérni. A miniszterelnök azt mondta, azonnal jön 40% kápéban. Arról nem esett szó, hogy még hátra van egy  második pályázati forduló. Azt mondták, ez már semmiség, kell egy új adatlap, márciusban már építkezhetünk. Felhívták a figyelmünket, hogy saját felelősségünkre akár kezdhetjük.

Nekünk azért még voltak fenntartásaink. Még mindig nem tudtuk, mit jelent esetünkben a konzorcium, hiszen három egymástól független cég önálló beruházását esetünkben csak a közösen végzendő marketing kapcsolja össze, de ettől a három cég nem vállalhatja egymásért korlátlanul a felelősséget. Egyikünk sem vállalhatja annak kockázatát, hogy a másik nem teljesítése miatt pályázati lehívásait leállítsák, vagy visszafizettessék a már jogszerűen lehívott összegeket.

A regionális fejlesztési ügynökségen csodálkoztak a kérdéseinken. Elképzelésük sem volt a válaszról. Láthatóan meglepte őket, hogy egy-egy hozzánk hasonló mikrovállalkozás csődbe juthat ilyen esetekben. Csak nem az a cél, hogy ha egyikünk ellehetetlenül, a másik kettő is csődbe menjen? Azt mondták, bízzunk bennük.

A következő pályázati kiírásból azért kihagyták ezt a konzorciumosdit, ahogyan a második fordulót is. Már dübörgött a válság. Válaszok nélkül is dolgoztunk tovább a pályázatokon. Fejenként már két-három milliót elköltöttünk. A második fordulóhoz pontos költségvetés, építői-kivitelezői ajánlat is kellett.

Az egyik ajánlattevő betegre röhögte magát, amikor meghallotta, milyen összegekért küzdünk. Az országban ennél egyenként is harminc-negyvenszer több  uniós pénzből épülnek borospincék. Elhűltünk, ismertük a beruházók nevét, tudtuk, hogy együtt is kisebb árbevételt érnek el évente, mint mondjuk Kismisiék, pedig ők sem nagyok. Milyen piacra, kinek a helyére fognak szállítani, ha egyszer elkészültek? Az persze biztos, hogy olcsóbbak lesznek,  mint akik saját pénzükből fejlesztettek. De ki bírálhatta el ezeknek az üzleti terveknek a valóságtartalmát? Ha ugyanannyi az önrész, mint a támogatás, soha nem termelik ki az általunk ismert borpiacon. Persze önrész? Lehet, hogy túlságosan konzervatív módon gondolkodunk az üzletről. Nem is irigyeltük tőlük a milliárdokat. Ők valószínűleg velünk szemben tudták az output indikátort. Nekünk viszont eladható a borunk, és legkésőbb márciusra eredményt ígértek a második fordulóban.

Eredmény még nem volt. Eleinte állítólag az adatlapot nem sikerült összeállítani a Pozsonyi úti kék házban, majd a háromfős bizottság nem tudott összeülni hónapokig. Közben Ricsiéknél beázott a tető, és a tetőfedőkről csak  akkor derült ki, ami kiderült, amikor már a tetőn dolgoztak. Elmúlt ez a nyár is. Ha őszig nem végzünk a földmunkákkal, és nem kerül tető a szerkezetre, jövő nyáron sem leszünk sehol a kóstolópincével és az üzlettel.

Október elején levelet hozott a postás. Ki vagyunk rúgva. Mind a hárman. Azért élve a lehetőséggel, bízva igazunkban levelet írunk a jogi osztálynak. Ahogyan kell: egy héten belül. Kismisivel elmentünk a fehérvári irodába is. Új emberek. Hivatkozunk a korábbi megbeszélésekre. Nagyon sajnálnak bennünket, de újak. Nem kellett volna megbízni az elődeikben. Próbálkozzunk a jogi osztályon! Megtörtént. A mi egyhetes határidőnkkel szemben őket egy hónapos köti.

Eltelik az egy, aztán a kettő, mostanra a harmadik hónap. Várunk. Harmadik éve.

(a szerző csopaki borosgazda)

http://index.hu/velemeny/jegyzet/2010/01/19/azt_mondtak_bizzunk_bennuk/


Hírlevél – október 16

2009. október 17.

Kedves Barátunk!

A hazai pályáztatási rendszer átalakításáért indított civil mozgalom aktuális híreit az alábbiakban adjuk közre.

Kezdeményezésünkhöz immár 151 civil szervezet csatlakozott. A csatlakozók listáját a csatolmányban olvashatja (Tiltakozzunk c. dokumentum).

A kezdeményező szervezetek október 14-én sajtóközleményt adtak ki. A közleményt a csatolmányban olvashatja.

Ugyanezen a napon Gulyás József országgyűlési képviselő írásbeli kérdést intézett dr. Herczog László miniszterhez Civilek a létezés határán? címmel. A levelet teljes terjedelmében olvashatja a csatolmányban.

Október 15-én érkezett meg az NFÜ meghívója a következő tárgyalási fordulóra, mely október 21-én fog lezajlani. A megbeszélés után hírlevelünk útján minden csatlakozó szervezetet tájékoztatunk az eredményekről.

A hazai sajtó visszafogottan ugyan, de foglalkozik a civil pályáztatási rendszer ügyével. Az általunk fellelt megjelenéseket, valamint a mozgalom sajtóbeli megnyilvánulásait a következő linkeken olvashatja: https://papirorszag.wordpress.com/hirek-blog/, valamint https://papirorszag.wordpress.com/sajtoreflex/. Amennyiben Önnek tudomása van egyéb, a témával foglalkozó sajtóanyagokról, kérjük, küldje el az anyaghoz tartozó linket a következő címre: kozossegfejlesztok@gmail.com.

Továbbra is várjuk a csatlakozó szervezetek jelentkezését, valamint a kárvallott szervezetek történeteit ezen a címen: kozossegfejlesztok@gmail.com.

2009. október 16.

A kezdeményező szervezetek


Papírország a Kossuthon! “az ESZA a legdurvább!”

2009. október 16.

peták mr1

Kattints a képre a riport meghallgatásához!


Nagyon nem jönnek az uniós ezermilliárdok

2009. október 15.

Nagyon nem jönnek az uniós ezermilliárdok MTI 2009. október 14., szerda 07:27 |

Az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) forrásaiból tavaly a tervezettnél
45,2 százalékkal kevesebbet fizettek ki, mondta Becker Pál, az Állami Számvevőszék általános főigazgató-helyettese az Országgyűlés eseti bizottságának ülésén. Százforintnyi megítélt támogatásból tényleg csak 2,3 forintot fizettek ki az év végéig, és ebből csak néhány tíz fillér jutott a pályázóknak.

A főigazgató-helyettes arról is tájékoztatta az Új Magyarország Fejlesztési Terv végrehajtását felügyelő eseti bizottság tagjait, hogy az ÚMFT keretében a megítélt források aránya 24, míg a szerződéssel lekötött pénzösszegé 19 százalék.

Becker Pál igen alacsonynak tartotta a kifizetett források arányát, ami 2,3 százalékot tett ki. Ez utóbbi a főigazgató-helyettes szerint akár egyik okai is lehet egy esetlegesen a későbbiekben bekövetkező forrásvesztésnek. A kifizetett pénz mintegy 84-85 százaléka ugyanis a kiemelt projektekhez kapcsolható.

Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) általános főigazgató-helyettese úgy vélte: a forrásvesztés kockázatát növelik a rendszerben meglévő további gondok is.
Példaként említette, hogy az úgynevezett EMIR-rendszerben a zárlati és a követetés kezelési folyamatok nem mindig működnek megfelelő színvonalon.
Emellett az úgynevezett szabálytalanságkezelés sem mindig megfelelő. Erre példaként a kohéziós alapot, ezen belül is a környezetvédelmi ágazatot hozta fel. De az irányító hatóságok rendszeres ellenőrzését is hiányolta.

Pozitívumként említette Becker Pál az ÚMFT intézményrendszerének stabilitását, továbbá azt, hogy a strukturális alapoknál 84,9 százalék a felhasználási arány – ami uniós keretek között is jónak nevezhető -, míg a kohéziós alapok felhasználási aránya 47,3 százalék. Ez utóbbi a középmezőnynek felel meg – mondta a főigazgató-helyettes.

Az ellenzéki képviselők – Pelczné Gáll Ildikó (Fidesz), a bizottság elnöke és Nógrádi Zoltán (Fidesz) – súlyos rendszerhibákat emlegettek, míg a kormányoldal – Veres József (MSZP) és az ülésen jelen lévő Varju László, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium (NFGM) államtitkára – úgy vélte, hogy az államigazgatásban minden lehetséges módon támogatják az ÚMFT projektjeinek sikeres megvalósítását.

http://index.hu/gazdasag/magyar/2009/10/14/nagyon_nem_jonnek_az_unios_ezermi
lliardok/


BürokráCivil szféra!

2009. október 8.

Riport a civil szervezetekre kényszerített bürokráciáról:

IM001699

http://www.vedegylet.hu/doc/20090921BiLInfoRadio.mp3